Már egy hete , hogy gyalog is át lehet kelni a Lánchídon. Ez hozta el valódi életet a környékre, hiszen amíg csak a buszok, meg a taxik használhatták a legtöbb turista és budapesti számára is érdektelen volt. Természetesen nem lepett meg a hatalmas gyalogos tömeg a hídon és a közvetlen közelében hiszen mindig rengeteg ember kelt itt át a Dunán. Jó, hogy a Lánchíd elkészült és használhatjuk.
Mielőtt leugrottam volna megnézni a Lánchidat, csak a főváros által megosztott képeket láttam, mint az emberek többsége. Nekem is mint minden budapestinek megvan a kedvenc sétaútvonalam, melynek mindig része volt maga a Lánchíd is. Mivel most le van zárva az autóforgalom elől a rakpart Duna korzóval párhuzamos szakasza, amire szintén kíváncsi voltam, a szokásommal ellentétben most ebből az irányból közelítettem meg a Lánchidat.
Bevallom borzalmas állapot fogadott. A fák eltűntek és egy vízzáró rétegre pár dömpernyi kavicsot szórtak, ami olyan érzést kelt az arra járóban mintha egy kősivatagban lenne. A másik teljesen érthetetlen dolog számomra, hogy a járdák nincsenek összekötve. Egyszerűen a semmibe vezetnek a híd északi és déli oldalán is.
Járda hiányában a bátrabb turisták a szegélyköveken küzdik le a kavicstengert, míg a bátortalanabbaknak marad a kavics, amit a borkolt felülethez érve ráznak ki cipőikből.
Amint közzétettem a képeket a Facebookon és feltettem a kérdést, hogy miért nincsenek a járdatorzók összekötve, azonnal nekem estek , hogy le akarom betonozni a környéket… Először nem is értettem, hogy ez miként jut bárkinek is az eszébe, hiszen itt a valóságban kétszer talán 60 méternyi térkövezett járda hiányzik csak 3 méter szélességben. A járdák hiánya teljesen szimetrikus a Lánchíd északi és déli oldalán. Ezek pótlása, véleményem szerint elhanyagolható összeg a kihasználatlan kerékpársávokra költött összegek mellett.
Időközben rájöttem, mi állhat annak hátterében, hogy a főváros nem telepítette be fákkal és virágokkal a Lánchíd két oldalát, a pesti oldalon. Itt korábban is több szintes mobil vendéglátóegység működott, amely bevételt hozhat…
Van még valami amit nem értek. Budapest főváros pénzt költ egy olyan rakpart szakasz népszerűsítésére, amely napközben kihalt, miközben a Lánchíd és a Parlament között hatalmas a turistaforgalom a nap bármely szakaszában. Furcs módon mégis ez a rakpart legelhanyagoltabb szakasz!
Miért nem ennek portalanítása – értsd 3 méter széles burkolt járda – a cél?
A turista áramlás jól láthatóan a Duna korzó – Lánchíd- Cipők- Parlament csapáson halad, mindkét irányban. Ezt a területet kéne fejleszteni. Saját tapasztalatom alapján az emeberek itt sem az időszakosan lezárt aszfalton közlekednek, hanem a fákkal itt-ott még védett Duna parti részen. Én itt sem tartom indokoltnak a rakpart lezárását, sokkal inkább a meglévő gyalogos útvonalak fejlesztését és fák telepítését támogatnám.
Karácsony Gergely , Budapest főpolgármestere a napokban osztotta meg a fenti látványterv egy részét Facebookján. A képen jól látszik, hogy egyetlen cél feltételezhető csak, az autóforgalom korlátozása, hiszen a Lánchídra és onnan levezető sávon kívül a képen mindet térkő borít.
Nyerenek ezzel a fővárosiak? Szerintem nem! Aszfaltot cserélünk térkőre és én úgy látom, hogy a zöld felület is csökkenne. Én úgy vélem, hogy attól, ha kitiltjuk az autókat még nem lesz élhetőbb egy terület. Ez a térség, kivéve a Bazilika felől érkező turistákat kihalt. Az autók kitiltásával mitől lenne vonzóbb? A kihalt területek meg általában veszélyesebbé is válnak.
Itt is az élni és élni hagyni elvet kéne követni és az autóforgalom teljes kizárása helyett két járdaszintre emelt zebrával és a parkon keresztül vezető megvilágított járdával kialakítani a Bazilika – Lánchíd – Vár gyalogos tengelyt.
Kép: Budapest / Korzo