Tegnap délután nagyon kedvező volt az időjárás arra, hogy végre kipróbálhassam a BKK hajóját. Miután több utaspanaszt is olvastam már a témában, erre felkészülve vágtam neki a hajóútnak. Nagyon meglepődtem és pozitívan csalódtam. Fél háromra elvillamosoztam a Boráros téri BKK hajóállomásra és izgalommal telve vártam a D11-es hajót Észak felé. A külső jegyeiben elég viharvert Szent Kristóf hajó menetrend szerint kötött ki. Az első kellemes meglepetés a beszálláskor ért, amikor a hagyományos csíkos pólós, szakállas matróz aki a kikötés fizikai munkáját befejezve hirtelen utasfogadóvá vált és mosollyal az arcán minden egyes utasnak – jó sokan voltunk- a jegye/bérlete ellenőrzése után jó utat kívánt! Az idősebb utasokat kézen fogva , míg a kisebb gyermekeket felemelve segítette a hajóra. A Petőfi híd lábánál találkoztam egy tanácstalan idős hölggyel, aki a másnapi szervezett hajóútjának kiindulási helyét kereste. 
A beszálló utasok után a matróztól kért tanácsot, aki nem tudott választ adni, de megkérdezte a hajó kapitányát is. Ő szintén tanácstalan volt, de felajánlották az idős hölgynek, hogy hajózzon velünk az Erzsébet térig és érdeklődjön ott a hajóállomáson. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire segítőkész volt a hajó személyzete. A kívülről viharvert hajó belső tere teljesen felújított, légkondicionált, a kor divatjának megfelelő ízléses bútorokkal berendezett. A jegy/bérlet nélkül érkezőket a matróz a bárpultnál álló mosolygós hölgyhöz irányította, akinél megválthatta hajójegyét. Nagyon barátságos volt az egész. Én is mint a legtöbb utas, a felső fedélzetre igyekeztem ahol kellemes, kora őszi klíma uralkodott az árnyékos székekkel asztalokkal berendezett fedélzeten. Az utasok többsége nem munkába ment és nem is onnan jött , hiszen majdnem mindenki fényképezett. Több turista is utazott velünk. Én lengyel és angol nyelvű csoportot láttam. A 
Duna alacsony vízállása miatt a Jászai Mari tér után már csak Újpesten kötöttünk ki amire mindenki figyelmét felhívták. Mivel nekem mindig fontos a dolgok mikéntje, itt is meg kell említenem, hogy a hajó kapitánya kijött a fedélzetre és mint egy jó házigazda , mosollyal és “ölelően” széttárt karokkal kérdezte, hogy ugye mindenki tudja, hogy nem megyünk a Római part felé és csak Városkapunál kötünk majd ki legközelebb? Sugárzott a kapitányból is a házigazda szelleme. Látszott, hogy ő élvezi a munkáját! Másfél órai hajóút végén megérkeztünk az Árpád úti kikötőbe ahol hasonlóan a beszálláshoz, most is minden egyes utastól elköszönt a matróz. Az időseket kézen fogta, a gyerekeket átemelte. Én nagyon jól éreztem magam és úgy láttam utastársaim is.
[soliloquy id=”2164″]
A
sok jó mellett meg kell említeni, hogy a hajó utastájékoztató táblája törött volt és pont a menetirány (Észak felé) hiányzott, ami egy nagyon fontos információ. A BKK munkába járásra javasolja a hajókat. Szerintem erre a menetidő miatt teljesen alkalmatlanok. A Petőfi híd (Corvin negyed M) és az Árpád út (Újpest Városkapu M) közötti távolságot másfél óra alatt tettük meg. Szakaszonkénti utazásban – Dunán való átkelésben- pédául Boráros tér és Batthyány tér M között már lehet alternatíva, de ott meg a járatsűrűség miatt nem versenyképes. Én mindenkinek ajánlom hétköznapi pihenésre a BKK hajóit, hiszen Budapest bérlettel plusz költség nélkül igénybe vehető és kellemes kikapcsolódás. Ami meg a munkába járást illeti, mindenki döntse el maga, hogy megéri-e egy órával korábban útra kelni csak azért, hogy egy hajón élvezhesse munkába menet a napfelkeltét.
Képek: szentkristof.hu