Egy új év , egy újabb tavasz. Mint minden tavasz az idei is hoz valami újat. A virtuális világban belebotlottam egy háziaszzonyba, akinek határotott véleménye van a világról ami körülveszi és azt szívesen megosztja veletek.
Ma egy tölem távol álló témáról mondja el tapasztalatait, véleményét.
Mi lesz akkor, ha hirtelen kerékpáros dugók alakulnak ki?
Először is nem kerékpározásnak, nem is mikromobilitásnak, hanem „járgány- ügynek” nevezem a problémát. Három probléma van. Hová teszed otthon? Mikor használod? És hol használod közterületen?
Járgány alatt én mindenféle guruló „eszközt” nevezek, legyen az lábi, elektromos netán kézi meghajtású (igen, a babakocsi az kézi meghajtású, kivéve, ha lejtőn vagy és elfelejted behúzni a féket). Járgány: a roller, a kisgyerek háromkerekű biciklije, a babakocsi és akár a felnőttek számára készült tricikli, a normál bicikli, az elektromos bicikli, de ide sorolom a rolátor nevezetű orvostechnikai eszközt is.
Vegyünk egy átlagos családot. Kormány szerint a „checklist”: papa, mama és két gyerek. Orvos-Tóth Noémi kutatásai és a magyar lélekállapot szerint a két gyerek közül legalább az egyik gyerek az fiú. A másik „csak” lány… Ha végignézünk egy ilyen családot, nem nehéz belátni, hogy az egy család által használható és használandó járgányállomány ideális esetnem nemhogy 4 felett van, hanem esetleg a duplája is. Példának okáért a kicsi még babakocsis, mert nem bírja a hosszú távot gyalogolni, de már szívesen teker triciklivel vagy futóbiciklivel. Lehet, hogy az édesapa biciklijén még ülőkén helyezkedik el a kisgyerek, de az apa hétköznap elektromos rollert használ. A variáció az életmódtól, munkától, életciklustól, anyagi lehetőségektől is rettenetesen függ. Magyarul nincs az a matematikus, aki pontosan meg tudja jósolni, hogy mekkora lehet statisztikai alapon egy család járgányigénye.
A Budapestiek nagyon durván közelítve 1/3-a panelben, 1/3 valamilyen társasházi lakásban és a maradék kertes-házban/sortársasházban él. Az a szerencsés, aki családi vagy sortársasházban él, az magára vessen abban a témában, hogy hány járgányt vesz és hol tárolja. Viszont lakók nagy hányada nem ilyen szerencsés. Az ők lehetőségeik jóval korlátozottabbak.
Hova teszed? A kicsi lakásodba? Nem arról beszél a fél ország, hogy lakhatási válság van? Vegyünk példának egy 8. emeleti kétszobás panellakást. Minek keresel előbb helyet? A mosógépnek vagy a rollernek? A kanapénk, vagy egy étkezőasztalnak? Ugye? Lakhatási válság azt is jelenti, hogy a belsőépítészek már nem funkciót adnak egy helységnek, hanem zónákra osztják a helységet. Ott az alvózóna.. és kérem hol van hely a járgányok zónájának? Az erkélyen? Azon a max. 3 négyzetméteren, ahol a ruhát szárítanád, ha jó az idő? Mellette van két balkonládád, amit tévesen úgy hívunk, hogy kert. Ugye a járgány kint persze meg is rozsdásodhat… És ha valahol a lakásodban tartod hogy viszed le? A liftben? Oh, azok a régi bérházas liftek, ahová.. semmi sem fér be… és oh azok a lépcsőházak, ahol nem fér el. Ahol vagy a közös képviselő, vagy „ügyeletes házispicli”, aki feljelent, hogy megint nyomot hagyott a gumi a falon, tessék letakarítani.
Vegyünk egy életszagú példát:
Vegyünk egy átlagos bérházat valahol Budapest belső kerületeiben. Mondjuk külső Erzsébetváros csendes zöldre néző, de hagyományos gangos bérházat. A hátsó lépcsőházának 5 emeletén él egy fiatalasszony akkor épp az élettársával egy kb. 2 hónapos csecsemővel. Csendes nyugodt rendezett átlagos bérház. Itt épp jól működik a kazán és nincsenek áramszünetek, mert valahogy az még rendben van. Csak hát a lift rendetlenkedik. Statisztikailag olyan 7 napból 3-ban nem működik. Fiatalasszony gyógyult 25 csentis császársebbel az alvó babával felkeresi az ideiglenes Garai piacot ahol húst, zöldségeket savanyúságot vesz, majd haza felé még beugrik a DM-ben mert valami mindig hiányzik. A bérház első lépcsőjének aljában van egy zárt tároló, oda könyörgi be a mélykocsiját és onnan mózeskosárban indul el a hátsó udvar lépcsőháza felé. Mert a mélykocsi ugye nem fér be a liftbe. Egyik kezében a gyerek, addigra mondjuk tokkal vonóval 5-6 kiló, másikban a vásárolt cucc egy része, ami minimum ugyanannyi és akkor konstatálja, hogy nincs lift. Cucc vissza a babakocsiba egyedül gyerekkel fel az 5-re. A gyereket kihámozza a ruhából, megnyugtatja, leszedálja valami játékkal, majd irány vissza a babakocsi és a vásárfia. Ezt most már egy körben hozza fel… a 10-11 kilónyi motyót. Mint sejted ez én voltam, úgy 2006 vége felé. A piac az ideglenes piac volt és szerencsémre 5 percre gyalog és szintén nagyon közel volt a Ligetváros Spar-ja. A 70-78 -as trolik túlnyomó többsége ZIU, akkor kezdődött az az érzékenyítés, hogy a hátsó ajtónál kiszedik a középső kapaszkodót, hogy a babakocsikat fel lehessen pakolni. De inkább nemleges volt a lehetőség. Nagyon de nagyon kevés solaris trollino, az is inkább a 76- oson járt. Akkor jöttek a Combinók is, ami nekem hatalmas segítség volt. És persze ott volt 700 méterre a városliget. Az életem „lekorlátozódott” a piac, a Spar, a DM- gyógyszertár, gyerekorvos, liget 1 kilométeres sugarú körére, illetve én akkor még szerencsés voltam volt, mert a családban egy második kocsi, azt használtam. De ha nem lett volna kocsi, akkor hétköznap csoda lett volna, hogy 1 km-nél messzebbre el tudtam volna hagyni a lakás körzetét. Mindenki azt mondta, hogy milyen szerencsés vagyok, hisz ott az élettársam, aki segít, ami nem volt nagy segítség. Igen, hazaérkezett este 6-kor, közben az anyósom szidott, hogy miért nem vagyok képes 3 fogásos vacsorával és nyugodt gyerekkel várni, hisz ő mindent megad. Csak azt felejti el a társadalom, hogy hétköznap reggel 7-től este 6-ig teljesen magára van hagyva a tömegközlekedés egyik legkiszolgáltatottabb rétegét: a kisgyermekes édesanyákat. Miközben mi „semmit se csinálunk” csak gyerekkel intézünk mindent posta, csekk, bank, bármiféle hivatalos történet, vásárlás, orvos stb. Már akkor sem volt divat, hogy megkérjük a szomszédasszonyt, hogy legyen szíves 20 percre ránézni az alvó gyerekre, mert addig épp el tudok rohanni a közeli postára/ki tudom váltani a készíttetős receptet. Mindenhova és minden körülmények között hétköznap hurcoltuk a gyereket, ha akartuk, ha nem. Bár az életem nem így alakult, de játszunk el azzal a gondolattal, ha mi lett volna a koreográfia, ha itt éltem volna a továbbiakban is.
Azóta eltelt jó pár év és szerencsére a trolik alacsony-padlósak, a buszok alacsony padlósak, és a villamosok is alakulnak, meg úgy általában az akadálymentes infrastruktúra fejlődött, de 2006-7-8-ban a babkocsizás az így nézett ki. A lift is üzemképesebb abban a házban. Több dolgot szerencsére interneten keresztül is el lehet intézni.
Eljön az az idő, hogy a gyerek bölcsis majd ovis lesz. A mélykocsit felváltja az esernyőkocsi (gyk: az a babakocsi, amit össze tudsz csukni és egy böszme nagy esernyőnek is lehet nézi kis túlzással) és e mellé valami „járgány kell”, mert a parkban járgányozni szeretne a csemete, mert a lakás 2*2 méterén nem nagy buli. Akkor az 5 emeletet a bölcsis gyerekkel a kis liftben esernyőkocsival és egy járgánnyal tettem volna meg. Ahogy beléptünk volna a lakásba természetesen a gyerek kézmosása mellett az össze kereket mosni kell, mert csak félre nézel és belemész egy kutya piszokba. Ilyenkor jön szóba a kis testvér? Szerinted egy édesanya arra vágyik, hogy terhesen cipekedjen?
A bölcsisből ovis lesz, ugyanazon a helyszínen a műanyag lábbal hajtható kiskocsiból bicikli lesz, és szerencsére ekkor már nem kell babakocsival vesződni. Viszont a fáradt gyermek gyermekbiciklijét a mama viszi. Jobb esetben a gyerek mamája dolgozni kezd, így a biciklizés hétköznap este csak 17:30 után értelmezhető, ami ugye nonszensz. (miért? Mert az édesanya jobb esetben 16:30-ig dolgozik, utána rohan az oviba, ott ugye ott nincs bicikli, tehát először hazarohan és hipp-hopp 17:30 van.. na ekkor kellene időt keríteni a délutáni bringázásnak. Ugye mennyivel időspórolóbb, ha haza felé beugrunk a „játszira”?). A legújabb trend, hogy elvárják, hogy a szülő „takarítsa el” a gyerekét az oviból délután 4-ig. Csak azt nem tudom, hogy hogy tudna valaki 8-órás állás vállalni ilyen körülmények mellett. Biciklizés elnapolva hétvégére, ha éppen sikerült túltenni a vásárlás-főzés-takarítás szentháromságán és még csodák csodájára jó idő is van és nem vagy kipurcanva.
A gyerek iskolás lesz, még mindig az a móka, hogy rohansz érte, mert egyedül nem lehet hazamenni. Alsóst kvázi nem is engedik el, mert hivatalosan 16:00–ig bent kell lennie a suliban, ez így van már több, mint 10 éve. Suli után különóra, további lecke… Biciklizés nyáron vagy hétvégén, ha jó az idő, és továbbra sem vagyunk kipurcanva. Ott tartunk, hogy a gyermek 10 éves, és felsőbe megy. Már azt hiszem egyedül hazamehet az iskolából, de 12 évesig értelmezhetően nem kerékpározhat egyedül, meg ott van a taposómalom is. Amiről nem beszélünk.. gyakorlatilag érettségiig a gyerekek olyan taposómalomban vannak, hogy nincs idejük rendszeresen biciklizni. Kivéve, ha nem kisvárosban vagy faluban lakik. És ekkor jött el az az idő, amikor rájövünk, hogy nincs elég biztonságos kiépített kerékpár-infrastruktúra. Ha egyedül megy a gyerek az elsőbbségeket a döntő többségben nem kapja meg. Ha az autós hibázik, akkor is ráfogja a gyerekre, hogy ő a hibás, mert 14 évesig nem büntethető, az autós meg 99%, hogy mindent behazudik, hogy ne vegyék el a jogsiját. Ha a gyerek nincs 14 és valami baja történik iskolán kívül akkor a szülőt vagy a hivatalos vigyázót veszik elő. Tehát hiába 12 éves, és hiába tudna szabályosan tekerni, bármi baja van, akkor a jogait nem tudja érvényesíteni, merthogy gyerek (tehát kicsi vagy hazudik), a szülőt meg előveszik az ártatlan gyerek miatt. Ugye milyen szép?
Az első időszak, amikor a gyerek, akit innentől már fiatal felnőttnek kell nevezni, már szabadsággal bír. Valószínűleg nem a legnagyobb reggeli vagy délutáni csúcsban közlekedik és szabadon mozoghat, mert vagy egyetemista vagy fiatal dolgozó lesz! Amíg nem lesz egyetemista (fiatal dolgozó), addig annyira kötött pályán mozog az élete, hogy esélye sincs hétköznap biciklivel mozogni. A fiatalok között ugye a férfiak sokkal jobban mernek biciklire ülni. A nőket sokszor semmibe veszik úton, engemet is sokszor „lehülyepicsáztak”. Így sokkal több férfi teker, mint nő. Másik kellemetlen.. a szoknya. Ha mini, akkor tudsz tekerni, de „minden kilátszik”, tehát kurva vagy. Ha maxi a szoknya (férfiaknak: általában térd alatti darab és az anyag folyamatosan szélesedik.. és véletlenül se látsz semmi érdekeset), akkor megint nem tudsz tekerni, mert beakad az anyag. Nem kockáztatod meg a szoknyavédőt, hogy vagy működik vagy sem. Drágák a szép szoknyák. Felnőtt vagy és szeretnél elköltözni? Valószínűleg albérletben kezded, ahová vagy viheted a járgányt vagy sem. Aztán párod lesz , gyerek és kezdődik a ciklus elölről…
Még azt is hozzáteszem, hogy a biciklizők egy hányada az a szülő, ahol kiröppentek vagy nagykorúak a gyerekek, vagy éppen nagy fokúan önjáróak. Ott is inkább férfiak. Az idősebb nőknél még egy tényező közbejön és az a túlsúly. Bizonyos nadrág (combméret) felett nem biztonságos biciklizni, tehát nem fog tekerni, mert a nadrág ki fog lukadni egy pikáns részen.
Nem tudom, hogy hogyan fogadná a tricikliző idős embert a társadalom. Nem tudom, hogy hogyan fogad egy egyensúly-beteg de fiatal tricikliző embert a társadalom. Tavaly készítettem egy fotót egy külföldi kisvárosban. A piac előtt számos bicikli volt. Ebből kettő átalakított háromkerekű, az egyikbe még valami minimális elektromos motort is szereltek. Mindkét esetben egy nehezen mozgó és nehezen cipekedő idős ember a méltóságát és mobilitását szolgálta. Senki sem csúfolódott senki sem lökte fel őket. De az egy toleráns, kevésbé nyüzsgő 20 000-res kisváros volt. El tudnád ezt képzelni Pesten?
Hogyan lehet megtörni az ciklust? Nem az az legelső, hogy az össze főbb közlekedési vonalra kerékpárutat tervezel. A jövő generációját kell kerékpár-használóvá nevelni.
Én így kezdeném- és ez erősen szubjektív vélemény:
– édesanya terheinek csökkentése. Még ha a mama maga nem is teker, ő fogja felnevelni azt a generációt, aki valószínűleg többet tekerne. Társasházakban a földszinten található üres helységek egy részét nem kiadni kellene (vagy értelmetlenül hagyni lerohadni), ha nem értelmes nagyságú zárt tárolóvá alakítani, ahol nem lesz se patkány, se penész. Ahová mind a babakocsit, mind a rollert de az összes járgányt lent lehet hagyni elzártan. Lakhatási válság van, nem várható el, hogy a zsúfolt lakásokban a kétes tisztaságú utcákról felvigyék a járgányokat.
– ezzel egyidejűleg megnövekedik a családok anyagi terhe a különböző járgányok vásárlása miatt. Járgány- börzét kell szervezni minden adott területen, művelődési házban, így olcsóbban ki lehet elégíteni a gyerekek-felnőttek járgány-éhséget. Egy bizonyos méretű futóbiciklit egy gyerek a méretétől függően lehet, hogy csak pár hónapig használ… ez is ugyanolyan, mint a babakelengye, sokszor kell cserélni.
– elsősorban a csillapított területen a játszóterekhez/helyi kisbolthoz vezető útra kell elég jó kerékpár-infrastruktúrát kiépíteni (15 perces város, heloka, ugye?). Lehetővé kell tenni, hogy a bakfisok egy adott területen belül biztonságosan tudjanak közlekedni. Célszerű közlekedési parkot csinálni még a játszótéren, hogy amire megnő, és kint teker a gyerek, addigra már legyen egy rutinja az alapvető közlekedési szabályokban.
– érzékenyíteni kell a társadalmat. Szerintem, ha elfogadottabb lenne a felnőttek/mozgássérültek /egyensúly-sérültek tricikli vagy elektromos tricikli-használata, még a szociális ágazat terhei is csökkennének. Ráadásul a méltóság megőrzésével valószínűleg a fizikai hanyatlás és kiszolgáltatottság is lassabb ütemben nőne. Ezeket is mind a földszinti járgány-tárolóban lehetne hagyni, kivéve, ha az illető olyan rossz fizikai állapotba kerül, hogy muszáj ajtóig használnia
– nem tudom, hogy hogy lehetne a megértetni a „nagyokosokkal” odafent az oktatási minisztériumban, hogy egy a gyerek jobban tud működni kevesebb óraszámban és kevesebb leckével. Kettő, az iskola ebéd után és a kötelező délutáni foglalkozások vagy leckeírások előtt egy részét kötelező szabad-mozgással töltse el a gyermek. Ősszel még egy szép naposabb időben egy kis biciklizés vagy rollerezés simán beleférne, de hidegben és sötétben reménytelen bármiféle kinti friss levegőn való tartózkodás. Délután 4-után is lehet MINIMÁLIS mennyiségben leckét írni, de kint mozogni? A sötétben? Szerintem BŰN, ha nincs meg a gyereknek hétköznap minimum az a 30-50 perces szabad levegőn levő kötetlen mozgása. Bicikli, roller, vgy csak rohangálás. Régen mi lányok „gumiztunk”, a fiúk fociztak, pingpongoztak. Emberiség ellenes bűn, hogy a gyerekek 6-18 éves koruk között a hétköznap csodával határos módon tudnak a szabad levegőn mozogni.
– belátható, hogy a hétköznap forgalmasabb utak melletti kerékpárutakat rendszerint a felnőtt De legfiatalabban kamasz) emberek használják. Akkor fog drasztikusan nőni ezek használhatósága, ha először a mikro lakó- környezetet rendbe rakjuk és azon az elkövetkező generációt úgy neveljük, hogy természetes legyen az, hogy legyen megfelelő járgánya, és a megfelelő helyen tudja azt használni. Nem a főbb bicikliutakkal kezdeném a munkát. Az szép lassan ráér.