Az utas vessen magára !

103Nagyon tanulságos eset tanúja voltam ma – 2013.08.29 – délután 13- óra környékén a Népligettől induló, Kelenföld vasútállomásig közlekedő FJX- 221 forgalmi rendszámú 103-as  autóbuszon. Egy idős -véleményem szerint- 60 év feletti hölgy szenvedett balesetet az autóbuszon. Hatalmasat zuhant és a hátán csúszott a busz padlóján. A  csuklós Volvo autóbuszon összesen talán 10-en utazhattunk, köztünk az említett hölgy aki egy bőrönddel érkezett és a végállomásig utazott.  A jármű jól átlátható volt, semmi sem zavarta a járművezető látómezejét. Amikor a 103-as autóbusz a Népligetből hirtelen és nagy lendülettel  kikanyarodott a Könyves Kálmán körútra, az idős hölgy hatalmas csattanással zuhant a busz padlójára . A hölgy helyzetén rontott , hogy  a bőröndje is ráesett.  Az idős hölgy magatehetetlenül feküdt a busz padlóján és hangosan jajgatott. Nem szeretném részletesen leírni a látványt, de senkinek sem kívánom, hogy ilyen megalázó és magatehetetlen helyzetbe kerüljön. Az összes utas azonnal a hölgy felé nézett, mert az első ülésen is hallatszott a zuhanó test hangja és a segélykérés. Miután az autóbusz egyenes irányba állt, ketten segítettük fel az idős hölgyet azután, hogy leemeltük róla a bőröndjét.  A hölgyet ketten leültettük a 3. ajtó mellé . Elmondása szerint a fejét nagyon beütötte -ez hallatszott- , de jól van.

[soliloquy id=”2144″]

Az egész történettel kapcsolatban egy észrevételem van!  Az autóbuszon utazó körülbelül 10 utas mindegyike felugrott a csattanásra és a jajveszékelésre, kivéve egy embert, az autóbusz vezetőjét !  109_2 Vehetünk új járműveket, befesthetjük a régieket kékre, de amíg a dolgozók viselkedése nem változik meg, addig nem lesz elérhető változás!  Én pozitívan  csalódtam a városlakókban, mert mindenki felfigyelt a balesetre és jól látszott, hogy ha nem én, akkor más biztosan felsegítette volna a hölgyet.  Feltételezhetően a járművezető is látta az eseményeket, mert a következő megállóban az első ajtóhoz futó utasra olyan ingerülten üvöltött rá, hogy én a  harmadik ajtónál is hallottam amikor azt mondta a tizenéves felszállónak, hogy van a buszon hátul is ajtó, miért nem ott száll fel. Miért volt ingerült? Én nem várok csodát senkitől, de ha a járművezető az első megállóban legalább oda megy az utashoz és megkérdezi tőle, hogy nem sérült-e meg, attól még nem borul fel a menetrend. Nem  dühöngeni kell , mert egy utas elesik a buszon, hanem miután megtörtént a baj , megkérdezni hogy segíthetek-e !  Nem állítom, hogy a járművezető okozta a hölgyet ért balesetet csak azt, hogy elmulasztotta az elvárható segítségnyújtást.

A Rákóczi híd közelében egy középkorú hölgy is odament a balesetet szenvedett  idős  asszonyhoz és hosszasan faggatta és többször megkérdezte, hogy biztosan nincs-e szüksége orvosra. Hangsúlyozom a néni hatalmast zuhant a vizes padlóra és a fejét nagyon beverte, tehát a hölgyutas érdeklődése jogos volt.  A Pázmány Péter rakparton én további jó utat kívántam és leszálltam. Remélem a néni épségben hazaért, bárhová is utazott !

Feltételezem a járművezető figyelmét lekötötte a forgalom figyelése és ő egyedüliként nem látott és nem is hallott semmit a járművén történtekből. Utaspanasznak semmi értelme, hiszen a szolgáltatótól érkező válaszok azonos sablonszöveget tartalmaznak, amelynek lényege, hogy a bejelentést kivizsgálták és az érintett dolgozó nem emlékezett vagy jobb esetben másként emlékezett az esetre. A fent leírt esetnek a balesetet szenvedett hölgyön kívül  három elérhető tanúja  van.

Egy hozzászólás érkezett ehhez: “Az utas vessen magára !

  1. Diszkrimináció, vagy tudatlanság?
    2013 IX. 01. délután 16 óra után néhány perccel a Móricz Zsigmond körtéren a 240-es busz nem a megállóban állt, hanem néhány méterrel hátrébb.(sajnos a járat rendszámát nem tudom) A buszvezető ott állt a busz mellett, mivel látásból ismernek, szerintem tudják, hogy van utazásim. Megkérdeztem a vezetőt, hogy felszállhatok-e? Persze! – jött a válasz:)
    A buszon volt még kettő biztonsági őr? vagy ellenőr ? egy férfi és egy nő. Amikor meglátták, hogy felszállok, a férfi azt mondta, hogy várjam meg míg a busz beáll a megállóba, mire a sofőr felszólt valami ilyesmit: Hagyjátok hadd üljön le!
    Megköszöntem Neki
    De ekkor értem a szőkeség mellé, aki meg kérdezte: Magának mi a betegsége? Wilson kórom van. feleltem kérdésére. Hogy micsoda ? kérdezte elkerekedett szemekkel.
    W I L S O N K Ó R Tagoltam neki.
    Fertőző?! Jött a következő kérdés.
    Nem fertőző. Válaszoltam. és leültem.
    A Károly Király utcánál szálltam le, de a szőkeség még utánam szólt, hogy legközelebb legyen nálam orvosi papír, hogy nem vagyok fertőző !
    Átsétáltam a túloldali buszmegállóba, gondoltam megmutatom neki a M.Á.K. -os igazolványt, hátha azt hiányolta:)
    Pár perc múlva jött is visszafele ugyanaz a busz. Felszállás közben megüti a fülemet a szőkeség hangja: Nem szívesen engedem fel!
    Mivel egyedüli felszálló voltam rögtön tudtam, rám gondol!
    Elé álltam, az orra alá dugtam a M.Á.K- os igazolványt.
    Erre tetszett gondolni ? Rá se nézett, úgy mondta, (miközben ujjaival a levegőbe rajzolt egy A/4-es papírt) NEM! ORVOSI PAPÍR LEGYEN MAGÁNÁL, HOGY NEM FERTŐZŐ!
    Miért kellene ilyenek nálam lenni? kérdeztem vissza. ahhoz önnek semmi köze sincs és nem fogok ilyen igazolást beszerezni, mivel nem vagyok fertőző!!!!
    Itt leszálltam a buszról.
    Pedig maradt még bennem pár kérdés:
    Pl a hölgy neve?
    Kapott-e elméleti felkészítést, vagy csak egy láthatósági mellényt meg egy karszalagot?
    mindenkitől kér igazolást ?
    Milyen jogon?
    stb stb…
    Na és a megjegyzése, szerencséje, hogy olyan volt számomra mint a jégcsákány Egyik fülemen be a másikon ki 😀

    Szerintem mindenki döntse el ízlése szerint, hogy ez mi volt !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .